Az előre beharangozott rendezvénnyel nem is lenne gondom, hiszen az ember tekintete elsiklik a megannyi újsághírdetés fölött, de amikor a városban blogon lement a beharangozó, akkor éreztem, hogy ide sokan elmennek majd. Nem is tévedtem.
Kezdjük ott, hogy nem tartom magam kifinomult gasztronómiai érzékekkel megáldott embernek. De szeretek jót enni. És persze a mennyiség sem utolsó szempont nálam. Szerintem nincs rosszabb, mikor valami finomat ehet az ember, de nincs két falat sem... Főzni is szeretek, szoktam is, és élvezem. A magamnak elkészített étel valahogyan tényleg finomabb. Most viszont arra vágytam, hogy mások kápráztassanak el, még ha több pénzért is mint amennyit kiadnék egy étkezésért.
Visszatérve a rendezvényre, a Dining Guide rakta ezt össze a Hold utcai piacon. Aki esetleg nem tudná merre van, annak az amerikai nagykövetséget kell megtalálnia. A felső emelet volt elkerítve erre a célra és a beengedés is megszabott létszámig volt engedélyezve (ergo ha sokan voltak fent, akkor lent vártad, hogy beengedjenek). A ticketes rendszerrel nem volt semmi gond, szerintem jól működött és senki nem mondta, hogy nem tud visszaadni. Gyorsult vele a forgalom.
A felsorakoztatott éttermek és boltok választéka igencsak jó volt. Mondhatni minden olyat összehoztak, ami igazán kedvemre való, vagy éppen kipróbáltam volna a közeljövőben. Nosza első napra beváltottam 5.000Ft-ot, lássuk mit kapunk ennyiből.
Egy gyors kört tettem körbe, hogy mégis realizáljam mit is szeretnék kipróbálni, meg nem is tudtam mindenkiről, hogy milyen portékát kínál. Végül egy régi vágyamnak engedtem és betértem a Sonkáshoz. Nos így visszagondolva nem kellett volna. A sonkatál nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy 1200 Ft-ot adjak érte. A mellé ígért baguett három szeletke "kifliféleségből" származott, ami egy gourme gyülekezetnek felér egy nemi erőszakkal. Csalódottságom nem tudtam nagyon rejtegetni is, rendesen sajnáltam, hogy ennyi pénz kiment - inkább akkor már egy hamburger a Ringben. És ez lett volna az első gondolatom, de a Ringnél valami töketlenkedés lehetett, mert nem nyitottak ki délután 5-re sem.
Következő célpontom keresése közben Petra a Gyradiko mellett tett látogatásának termését eszegette. Ez állítólag Budapest legjobb gyroszosa, de ebben azért vannak kétségeim. Kétségtelen, hogy a hús jó fűszeres és egyedi ízvilágú, de nekem túl száraz számomra. A hely állítólag büszke rá, hogy kétszer sütik meg a húst, így abban nem lehet semmi baktérium. Ez végül is megnyugtató, máshonnan nézve viszont hátrány, mert ugyan a hús egy kis szósszal (joghurt, csípős, stb.) csillagos ötöst kapna, de csak tzatziki van mellé, amivel együtt enni a húst nem olyan jó. Végül is mindegy, a pita elsőrangú, tényleg sehol nincs még hasonló sem, az alkotók meg Görögök, szóval tudják miről szól az hogy "Görög gyros".
Végül a Wang mester mellett döntünk. Ugyan voltunk már mindkét éttermébe, de szerintem nem lehet megunni. A kínai kaja sajnos ma már Budapesten egyet jelent a gyorskajáldák "kicsi csipős chirke" menüjével. Ezen talán maga Wang mester sem tud egyedül segíteni, de nekem az is elég, ha nekem segít elfelejteni. A Kou Shui Fei Pian (ökörszív, nyelv, pacal, zeller csípősen) valami fantasztikus! Mellé egy adag ízletes fafülegomba visszahozza az eseménybe vetett hitem. Olyannyira, hogy eltökéltem, itt bizony holnap is fogyasztani fogok, mert a főételek egytől-egyig elfogytak sajnos. Érdemes tehát hamar érkezni ezen eseményekre.
Az a fránya baguett nem hagyott nyugodni, így a Jacques Liszt felé vettem az irányt, hogy vegyek valami igazán jó kenyeret. Ott nem kicsit lepődtem meg a 600 Ft-os kenyéráron, ami gyakorlatilag egy 1 kilós kenyér felére volt elég. Nem is volt más opciós, pl egészet nem vehettem, csak felet. De akkor már rájöttem, hogy ennyiért kenyeret nem azért nem veszek, mert nem tellene rá, hanem mert kurvaegyszerűen nem ér annyit semmilyen kenyér. De nem adtam fel, folyékony kenyerem még lehet.
A Bors sörfőzde "Tuck barát" söréből csapoltattam egy korsót, ami csillapította a szomjam és kellemesen elbódított. Szerintem ilyet kellene árulni minden kocsmában, annyira finom és nem nedű, hogy kedvem lett volna venni belőle egy rekesszel. De sajnos nem árultak belőle üveges kiszerelést, így maradt az ottani fogyasztás öröme, ami tényleg jókedvre derített. Gyakorlatilag feltette a napi gasztroélményre a pontot.
A végére már csak amolyan szemezgetés maradt, nem kívántam nagyon mást enni így bőven vacsora időn túl. Viszont kifele menet még a Spazioba beugrottam, mert láttam náluk baguettet. Megkérdeztem lehet-e venni, de itt jött egy szellemi leépüléssel együttjáró oktató előadás. Lényeg annyi, hogy nem eladó, de egy olyan baguett 1200-1500 Ft, mert ezt eredeti francia pék készíti. Mondom neki, hogy az A'table-ből rendelik? Erre úgy tez, mintha nem is értené mit beszélek majd folytatta, hogy most ingyen adják az ételek mellé, de ez majd talán a saját boltjukban lesz majd kapható. Na a végére már teljesen felégette bennem az egészséges mondanivalók mezejét ez a szar szöveg, így inkább elhagytuk a helyet. Másnap visszatértünk, arra is kitérek még egy külön bejegyzésben, de ez is hosszúra nyúlik már. Természetesen az A'table pont a szomszédos Arany János utcában nyitott új boltot, amibe egyből be is mentem hazafele menet, és kértem egy tényleg eredeti, jó minőségű, még forró francia baguettet. 450 Ft, de megérte. És nem 600 Ft. És nem 500g. De akkor is megérte!
