A második nap már jobban telt, kétszer is meggondoltam mit is kérek és miért mennyit fizetek. A sor megdöbbentően hosszabb volt, így türelmesen kivártuk azt az időt, amig a galériára felengedtek. A műsorban leginkább a Funky Pho blog levesét vártam, kimondhatatlan vágyam volt rá. Még akkor is, amikor érzésem szerint semmi nem fért volna belém, de ismerjük a professzor esetét a kavicsokkal és a homokkal.
Wang mester választékát ismét végigettük, ezalkalommal már minden főételből kaptunk egy-egy adagot. A nap meglepetése a Fishmonger (Budaörsi halpiac) volt, akik bár nem nagy, de szép repertoárral jelentek meg: füstölt halakkal és osztrigával csábítottak el végleg, ez utóbbi számomra új élmény volt, mondhatom nyugodt szívvel, hogy a jobbak közül. Ezután a Ring felé vettük az irányt, ahol végre feleszméltek a mély kómából és letettek valamit pultra is. Nem is rosszul. Bár az ár nem volt vészes, de én a retro burger mellett maradtam, mivel úgyis járok még feléjük nemsokára és akkor majd belevágok egy chedar burgerbe is.
A bloggerek menüi nagyon tetszettek, de végül mindenki azt mondta, hogy nem akar enni belőle, mert tele van. Én azért a Pho levesre kivártam a nem kicsit sokáig tartó sorom. 45 perc után úgy éreztem magam a levesemmel, mint egy olimpiai aranyérmes a dobogón (bár erre vonatkozóan nincs semmi referenciám). Azt kell mondanom, hogy ezen megpróbáltatásaim beérettek és minden kanál levessel egyre több lelkületet kaptam.
Végezetül lezártuk a vándorlásunkat egy kis kézműves sörrel. Mennyei manna, komolyan mondom ez kellett a végére, kihagyhatatlan érzés. Később, mint kiderült, nem hiába gondoltuk így, mert az összes sör elfogyott.
Bár nagy gasztro levezetésekbe nem keverednék, nekem tetszett a felhozatal, egyedül a tömeg volt kiélezve. Legközelebb remélhetőleg nagyobb helyet találnak neki, hiszen megérdemlik a figyelmet nem csak a jó minőségű éttermek és boltok, de a blogger közösség is.
