A félév elején kaptuk a munkát, hogy az egyik tantárgyból végezzünk irodalomkutatást. Le is csaptunk a fémhabokra, mert (azóta már dr.) Orbulov Imre tartott nekünk előadást erről. Az öröm határtalan, aztán bementünk hozzá és mondta, hogy semmi ilyen projekt feladatról nem tud. Na szép... De sikeresen előnyt kovácsoltunk ebből és felajánlotta, hogy válasszunk mi témát ebben az anyagcsoportban. Így esett a választás az én javaslatomra, a fémhabok hegesztésére.
Mondanom sem kell, hogy míg a többiek 10-12 napot irodalomkutatással töltöttek, addik mi heti 4-6 órát a laborban vagy ugyancsak irodalomkutatással töltöttünk. Könnyen kijön, hogy három hét alatt többet dolgoztunk mint ők a félévben, de ez nem bántás, csak megjegyzem nem jártunk jobban ezzel a komoly témával. Vagyis mégis, mert érdekesebb egy ilyenen dolgozni, mint egy könyet bújni és azt előadni.
A labor nagyon jó, én szerettem benne dolgozi, olyannyira, hogy vissza is szeretnék menni oda a következő félévben saját kutatást végezni (remélem lehetséges lesz). A kezdetekben a fém öntése volt feladat, majd a só betömörítésével és a tégely grafittal való kifúvása után elkezdődhetett az érdemi munka. A hab előállítása már rutin feladat a tanszéken dolgozóknak, nem is akarom annyira részletezni, mint inkább rámutatni, hogy számunkra nagy élmény volt.
A hab előállítása után egy gyors hűtéssel elkezdődött a só kioldása, ami két teljes napig tartott. Ezután vízsugárral felszeleteltük és mehettek a próbatestek a kísérletre.
Az eredményeket majd később leközlöm, mert még nem lett elfogadva a házi és addig meg nem publikáljuk ugye :)
